Angyalok

                                       

 

 

                                         

 

 

 

 

I. Az angyalok

 

AZ ANGYALOK LÉTEZÉSE -- HITIGAZSÁG

 

Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány.

 

KIK ŐK?

 

Szent Ágoston róluk mondja: "Az `angyal' (...) hivatalt, nem természetet jelöl. Ha a természete után érdeklődöl, akkor szellem; ha a hivatala után, akkor angyal: mivolta szerint szellem, tevékenysége szerint angyal." [168] Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái és hírnökei. Mivel "állandóan látják az én Atyám arcát, aki a mennyben van" (Mt 18,10), ők azok "akik teljesítik szavát, mihelyt meghallják beszédének hangját" (Zsolt 103,20).

 

Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes [169] és halhatatlan [170] teremtmények. Tökéletességük fölülmúlja minden látható teremtményét. Ennek bizonysága dicsőségük ragyogása. [171]

 

KRISZTUS "MINDEN ANGYALÁVAL EGYÜTT"

 

Krisztus az angyalok világának középpontja. Ők az ő angyalai: "Amikor az Emberfia eljön dicsőségében és vele mind az angyalok..." (Mt 25,31). Övéi, mert általa és érte teremtettek: "Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön; a láthatókat és a láthatatlanokat: a trónusokat, az uralmakat, a fejedelemségeket és a hatalmasságokat; minden általa és érte teremtetett" (Kol 1,16). Még inkább az övéi, mert üdvözítő tervének hírnökeivé tette őket: "Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget." (Zsid 1,14)

 

A világ teremtésétől fogva [172] és végig az üdvösség történelmének folyamatában jelen vannak; távolabbról vagy közelebbről hirdetik az üdvösséget és szolgálják az isteni terv megvalósulását: ők zárják be a földi paradicsomot, [173] oltalmazzák Lótot, [174] megmentik Hágárt és fiát, [175] visszafogják Ábrahám kezét, [176] szolgálatuk által közöltetik a Törvény, [177] vezetik Isten népét, [178] hírül adnak születéseket [179] és meghívásokat, [180] próféták mellett állnak [181] -- hogy csak néhány példát említsünk. Végezetül Gábor angyal adja hírül az Előfutár és maga Jézus születését. [182]

 

A megtestesült Ige életét a Megtestesüléstől a Mennybemenetelig körülveszi az angyalok imádata és szolgálata. Amikor Isten "bevezeti az elsőszülöttet a világba, ezt mondja: ťImádja őt Isten minden angyalaŤ" (Zsid 1,6). A Krisztus születésekor fölhangzott dicsőítő énekük -- "Dicsőség a magasságban Istennek" (Lk 2,14) -- továbbhangzik az Egyház dicsőítő imájában. Ők vigyáznak Jézusra gyermekkorában, [183] szolgálnak neki a pusztában, [184] megerősítik a halálküzdelemben, [185] amikor megmenekülhetett volna általuk ellenségek kezéből, [186] mint egykor Izrael. [187] Angyalok "evangelizálnak" is [188] hirdetvén a megtestesülés jó hírét [189] és Krisztus föltámadását. [190] Jelen lesznek Krisztus visszatérésekor, akit hirdetnek, [191] és szolgálni fogják az ítéletkor. [192]

 

AZ ANGYALOK AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN

 

Ezért az Egyház egész élete az angyalok titokzatos és hatalmas segítségét élvezi. [193]

 

Liturgiájában az Egyház az angyalokhoz társul, hogy velük együtt imádja a háromszor szent Istent; [194] segítségüket kéri (pl. az "In Paradisum deducant te angeli", `Mennyország örömébe vigyenek az angyalok...' ének a temetési szertartásban, [195] továbbá az ún. "Kerub-ének" a bizánci liturgiában [196] ); és néhány angyal emlékezetét külön is ünnepli (Szent Mihály, Szent Gábor, Szent Ráfael és az Őrangyalok).

 

Az emberi életet kezdetétől [197] a halálig [198] körülveszi őrségük [199] és közbenjárásuk. [200] "Senki nem tagadja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy angyal, mint valami pedagógus és az életet irányító pásztor." [201] A keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldog társaságából.

 

II. A látható világ

 

Maga Isten teremtette a látható világot egész gazdagságában, változatosságában és rendjében. A Szentírás a teremtés művét szimbolikusan egy hat isteni "munkanapból" álló sorozatként mutatja be, mely a hetedik nap "nyugalmával" zárul. [202] A teremtéssel kapcsolatban a szent szöveg Istentől üdvösségünkért kinyilatkoztatott igazságokat tanít, [203] melyek lehetővé teszik, hogy "az egész teremtés belső természetét, értékét és rendjét, Isten dicséretére rendeltségét elismerjük". [204]

 

Nincs semmi, ami nem a Teremtőnek köszönhetné létét. A világ akkor kezdődött, amikor Isten szava a semmiből megteremtette. Minden létező, az egész természet, az egész emberi történelem ebben az őseseményben gyökerezik: olyan "genezis" ez, mely által megalkottatott a világ és elkezdődött az idő. [205]

 

Minden egyes természetnek megvan a maga jósága és tökéletessége. A "hat nap" minden művéről azt mondják: "És látta Isten, hogy jó". "A teremtés tényéből következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje." [206] A különféle teremtmények Isten adta tulajdonságaikkal -- mindegyik a maga módján -- egy sugárnyit tükröz Isten végtelen bölcsességéből és jóságából. Éppen ezért az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt, s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával.

 

A teremtmények kölcsönös összefüggése Isten szándéka szerint való. A Nap és a Hold, a cédrus és a mezei virág, a sas és a veréb -- az egész megszámlálhatatlan sokféleség és különbözőség arról vall, hogy egyetlen teremtmény sem elég önmagának, hogy a teremtmények csak egymással való összefüggésben léteznek, hogy egymás szolgálatával kölcsönösen kiegészítsék egymást.

 

A világmindenség szépsége. A teremtett világ rendje és harmóniája a dolgok és kapcsolataik sokféleségéből születik. Az ember ezeket fokozatosan fedezi föl, mint a természet törvényeit, melyek csodálatra indítják a tudósokat. A teremtés szépsége a Teremtő végtelen szépségét tükrözi. Tiszteletet kell ébresztenie, és az embert arra kell serkentenie, hogy értelmével és akaratával hajoljon meg a Teremtő előtt.

 

A teremtmények hierarchiáját fejezi ki a "hat nap" sorrendje, melyben a teremtés a kevésbé tökéletestől a tökéletesebb felé halad. Isten minden teremtményét szereti, [207] mindnek gondját viseli, még a verébnek is. Jézus pedig azt mondja: "Sokkal többet értek ti, mint a verebek!" (Lk 12,7), vagy másutt: "Mennyivel többet ér az ember, mint a juh!" (Mt 12,12).

 

Az ember a teremtés művének csúcsa. A sugalmazott elbeszélés ezt azzal fejezi ki, hogy világosan különbséget tesz az ember és a többi teremtmény teremtése között. [208]

 

A teremtmények között egymásra utaltság van, mert mindnek ugyanaz a Teremtője, és valamennyien az ő dicsőségére vannak rendelve:

 

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságodat.

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:

A te képed, Fölséges...

 

 

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért,

oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

 

 

Áldott légy, Uram, Földanya nénénkért,

Ki minket hord és enni ad,

És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat...

 

 

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki,

és nagy alázatosan szolgáljátok.

 

 

A szombat -- a "hat nap" művének vége. A szent szöveg azt mondja: "Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott", és így "elkészült az ég és a föld"; és Isten a hetedik napon "megpihent", "megáldotta" ezt a napot és "megszentelte" (Ter 2,1--3). E sugalmazott szavak bővelkednek üdvös tanításban:

 

Isten a teremtésben olyan alapot és olyan törvényeket helyezett le, melyek megmaradnak, [210] a hívő bizalommal rájuk hagyatkozhat; s jelei és zálogai Isten Szövetsége iránti rendíthetetlen hűségének. [211] Az embernek a maga részéről hűségesnek kell lennie ehhez az alaphoz, és tisztelnie kell a Teremtő által beleírt törvényeket.

 

A teremtés a szombatért, azaz Isten tisztelete és imádása végett történt. Az istentisztelet bele van írva a teremtés rendjébe. [212] "Az Isten művének semmit nem szabad elébe helyezni" -- mondja Szent Benedek regulája [213] az emberi elfoglaltságok helyes rendjére utalva.

 

A szombat Izrael Törvényének a szívében van. Megtartani a parancsokat azt jelenti, hogy az ember megfelel annak az isteni bölcsességnek és akaratnak, melyek az Ő teremtő művében fejeződnek ki.

 

349 A nyolcadik nap. Számunkra azonban fölvirradt egy új nap: Krisztus föltámadásának napja. A hetedik nap bevégzi az első teremtést. A nyolcadik nap megkezdi az új teremtést. Így a teremtés műve a Megváltás legnagyobb művében éri el csúcspontját. Az első teremtésnek értelme és csúcsa a Krisztusban való új teremtés, melynek ragyogása fölülmúlja az elsőét. [214]

 

Összefoglalás

 

Az angyalok szellemi teremtmények, akik szüntelenül dicsőítik Istent, és szolgálják az Ő más teremtményeire vonatkozó üdvözítő terveit: "Az angyalok együttműködnek mindabban, ami javunkra szolgál". [215]

 

Az angyalok körülveszik Krisztust, az ő Urukat. Neki szolgálnak, főként az embereket üdvözítő küldetésének teljesítésében.

 

Az Egyház tiszteli az angyalokat, akik támogatják földi zarándokútján és oltalmaznak minden embert.

 

Isten akarta teremtményeinek különbözőségét, sajátos jóságát, kölcsönös összefüggését és rendjét. Az összes anyagi teremtményt az emberi nem javára rendelte. Az ember és általa az egész teremtés Isten dicsőségére van rendelve.

 

A teremtésbe írt törvényeket és a dolgok természetéből fakadó összefüggéseket tiszteletben tartani a bölcsesség kezdete és az erkölcsiség alapja.

 

                                              (Forrás: a Katolikus Egyház Katekizmusa)

 

 

 

Kik az angyalok?

 

  Az angyalok szellemi teremtmények, akik szüntelenül dicsőítik Istent, és szolgálják az Ő más teremtményeire vonatkozó üdvözítő terveit: "Az angyalok együttműködnek mindabban, ami javunkra szolgál".

 

  Az angyalok körülveszik Krisztust, az ő Urukat. Neki szolgálnak, főként az embereket üdvözítő küldetésének teljesítésében.

 

  Az Egyház tiszteli az angyalokat, akik támogatják földi zarándokútján és oltalmaznak minden embert.

 

  Isten akarta teremtményeinek különbözőségét, sajátos jóságát, kölcsönös összefüggését és rendjét. Az összes anyagi teremtményt az emberi nem javára rendelte. Az ember és általa az egész teremtés Isten dicsőségére van rendelve.

 

  A teremtésbe írt törvényeket és a dolgok természetéből fakadó összefüggéseket tiszteletben tartani a bölcsesség kezdete és az erkölcsiség alapja.

 

(Forrás: a Katolikus   

          Egyház Katekizmusa)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Made with Namu6